Most megint látom, hogy újra megteker Mitől féltem újra felölel Nincs rá jobb szó mit mondhatnék Megkezdődik az a néhány hét Én készültem, bár nem tudom Meddig tart ez, élve kibírom? Bőrömbe mászik, széttöri csontom Mélyre levisz, nincs több gondom Sötét ez, mégis oly édes Nem mondom, hogy fáj, mert engem ez táplál Gyermekszívvel, tele reménnyel Nem érzek már kínt, boldog ember ki rád tekint Mélyen belül még rettegek Oly mélyről fel nem nézhetek Felemészti minden csontom Hagyom a faszba, simán feladom Csak arra vár, hogy megkínozzon Élet fénye, végre kigyúljon Arra tanít legyek erősebb Gyúljon fény, lelkem peremén Arra kérlek, ne nézz most rám Fordítsd fejed, egy jobb lényre Ne halld meg, amit mondok Mindig tudd, ez nem én vagyok