Minden annyira hideg Csendben szivárog a vér Ez nem egy látomás Kezdődik az örök tél Kihunyt már a fény Mi a lelket táplálta Elernyedt a test Mi a belső álcája Az örök küzdelmet Felváltja a kén A gyűrött leveleket A gondolatok mélyén Most kegyelmet kérve Várva a megváltást Kilépni az életből Elhagyni a megbánást Mért kell félnem az életemtől Mikor jöhetek már ki ebből Szabaduljak meg a küzdelemtől Engedjenek ki a börtönömből Minden kincsem mi volt most nincsen Tovább nem vihetem El kell engednem Mindent mit szerettem Az örök küzdelmet Felváltotta a kén A gyűrött leveleket A testem nyughelyén Minden kincsem mi volt most nincsen Tovább nem vihetem El kell engednem Mindent mit szerettem Itt minden sötét Egyedül vagyok Ezt kaptam Mert mindent feladtam Olyan hideg Nem érzek semmit Nincs menekvés Nem tehetek semmit Örökre itt maradok? Soha nem szabadulhatok? Most nem választok? Törhetetlenek a lakatok? Legyen már elég Innen szabaduljak meg Már megbántam Hogy ezt akartam