Arcra borulva, szemem lecsukva Csak peregjen már az idő Ne vegyen észre, ne nézzen hátra Mikor bújhatok elő Menjen, hagyjon, lépjen tovább Ne én legyek a soros Csak ússzam meg, csak legyen máskor Az a bizonyos Észre vett, mert észre vehetett Hisz rosszul bújtam el Ez nem az a játék, nem nyerhetek Csak a testem adja fel? Kapom az elsőt, nem szól a csengő Tényleg nem úszom meg Végig nézik, mert azt remélik Csak őket mentem Állj ellen! Mért hagyod mindig, hogy így legyen Nézz szembe! Rendet kell raknod a fejedbe Kellj már fel! Nem lehetsz mindig ilyen gyenge Ne tűrd el! Járj mindig nyitott szemmel Belém hasít a gondolat Talán én rontottam el Csak egyszer tudnék felállni Mért borulok mindig el Bújj elő! Ne taposd el az indulatot Ne add fel! Legyél végre igazi ember Nézem a padlót nincs kegyelem Markolnám a torkát, de gyenge a kezem Egyetlen mondat nyomja szét a fejem Mért hagytam, hogy ezt tegyék velem Szétfeszítenek a gondolatok Nem lesz jobb ha így hagyom Olyan nehéz innen felállni Persze, jobb lesz ha megmutatom Ez nekik semmi, megkell mutatni Hogy kinek hol a helye Ha felállhatnék megmutatnám Mibe döglök lassan bele Állj ellen! Mért hagyod mindig, hogy így legyen Nézz szembe! Rendet kell raknod a fejedbe Kellj már fel! Nem lehetsz mindig ilyen gyenge Ne tűrd el! Járj mindig nyitott szemmel Belém hasít a gondolat Talán én rontottam el Csak egyszer tudnék felállni Mért borulok mindig el Bújj elő! Ne taposd el az indulatot Ne add fel! Legyél végre igazi ember Nézem a padlót nincs kegyelem Markolnám a torkát, de gyenge a kezem Egyetlen mondat nyomja szét a fejem Mért hagytam, hogy ezt tegyék velem Megfogant egy gondolat De nincs most menekvés Felálljak vagy elbukjak Ide kevés a cselekvés Letöri a szarvamat Én maradok alul Nincs ki hallja szavamat Minden elhalkult Kiálthatnék, megkérhetném Hallgassatok meg Előtörnék, kiengedném Valaki mentsen meg Anyám! Kértelek Kiáltottam, hogy segítsetek Apám! Ments most meg Nyújtsd felém intő kezeidet