Már nem fáj a köd, ami beborított és nem engedi, hogy visszanézz a sárban összekeveredett minden ragyogás és szenvedés arcodra fagytak a gondolatok és be nem teljesült álmaid bár jól tudod, hogy véred az ami egyszer felszabadít látod-e még csillagodat ami őrzi az egynek álmait mindennél mélyebb és tisztább maradt nézz az égre: Amor Fati amikor már csak a sors marad milyen érzés elfeledni sohasem volt álmokat térdre hullani a vörösen izzó ég alatt Amor Fati csak a sors mint távoli fátyol egy örök világból énekel a vágyról, tűzről és halálról ne várj még feloldozást égessen álmod némán a láztól én elérlek bárhol elérlek látod lerombolt hidakon át