---

Fordulj kedves lovam napszentület felé

Úgysem jövünk többet soha visszafelé

Messze földre megyek elbujdosom innen

Szép szülőhazámat nem látom meg többet.

Fúdd el jó szét fúdd el hosszú útnak porát

Hosszú útnak porát fakó lovam nyomát

Jó ló volt a fakó jó a viselete

Áldja meg az Isten azt ki fölnevelte.

Porladozik csontja fekete föd nyomja

Az én bús szívem is csak a bú rongálja

Árva vagyok árva mint réten a tarló

Kinek ékességét elvette a sarló.

Fordulj kedves lovam napszentület felé

Úgysem jövünk többet soha visszafelé

Messze földre megyek elbujdosom innen

Szép szülőhazámat nem látom meg többet.

Idegen országban idegen emberek

Járok az utcákon senkit nem ismerek

Szólanék hozzájuk de ők nem értenek

Ezen az én szívem de nagyon kesereg.

Idegen városban olyan beteg vagyok

Szomszédim házáig alig elámbolygok

Szomszédim azt mondják talán meg is halok

Én is azt gondolom meg sem is maradok.

Idegen földre ne siess, amíg hazádba megélhetsz.

Idegen földre ne siess, amíg hazádba megélhetsz.

Én Istenem rendelj szállást már meguntam a járkálást.

A járkálást a bujdosást, idegen földön a lakást.

Én Istenem valahára viselj gondot az árvára.

Én Istenem valahára viselj gondot az árvára.

Árva vagyok árva mint réten a tarló

Kinek ékességét elvette a sarló.

Árva vagyok árva mint réten a tarló

Kinek ékességét elvette a sarló.