Suhanó szellemként néz le rám Ó a múlt A képek rég beégtek már De mind elavult Mit kutat a szem? Merre jár a lélek Mely elmaradt valahol? Eltűnt és kész Én meg várok rá Még mindig visszahúz Eltemetném de még mindig rajtam lóg a múlt Kicsavart karral állok mint aki sarokba szorult Félrelökném s ott hagynám, valaki majd csak rátalál Amit a húsz széttört a harminc meggyógyítja talán Zokogó emberként néz le rám Ó a múlt De mégis hogy segíthetnék Ha a szín kifakult? Meredek hegyeken felfele menetel Reszket, remeg és izzad a vágy Lobogó hajjal és ázott bőrrel Csak attól fél hogy itt hagyják Kikapart sebbel végkimerülten De tovább kúszik és húzza magát Megfogadta, hogy küzd míg bírja Amíg végleg el nem hagyják