Egy vörös szőnyegen, mint szédült őrült Ülök és készülődök, szívem sérült Innék talán egy kortyot a jégveremből Kibírom tán de a láng rég megtört Fáj nagyon az érzés, hogy nincs már Pedig tudod jól, hogy több nem jár Tudod, nem is kérdeztem még De te vállalnád tán az éjfeketét? Tizenhárom szál gyertya Léleknek tüzes gyolcsa Tizenháromszor hittem El azt hogy itt minden rendben Tizenhárom szép emlék Mind itt lebeg, mint életkép [egyszer tíz s egyszer három] Őszintén nagyon bánom A reggel ködös búja nem nyújt áldást Versként megfogalmazva minden ártást Otthagyom hát, így még lehet tán változás Összegyűrve végzem folyton folyvást Eltakarom kínom, te hitvány Hiszen érzed jól, hogy több nem jár Talán, nem is éreztem még Ilyen sejtelmes, gonosz éjfeketét Tizenhárom szál gyertya Léleknek tüzes gyolcsa Tizenháromszor hittem El azt hogy itt minden rendben Tizenhárom szép emlék Mind itt lebeg, mint életkép [egyszer tíz s egyszer három] Őszintén nagyon bánom