---

Kihalt csatamezők helyén sétálok

harcoló katonákat sehol nem látok

elesett harcosok fold mélyén porladnak

nevük a háborúk viharában elkoptak

Megjelensz előttem tisztul a kép

látlak már téged Magyar Honvéd

háborúk poklát tükrözi szemed

tudom már ki vagy, kimondom a neved

Kilép mellolem a katona szelleme

gránátot markol kiszáradt kézfeje

vaskereszt fénylik mellének bal felén

ezen az estén élete véget ér.

Robbannak a bombák, alvad a vér

gránátrepesztől elszakad az ér

puskagolyó recsegve átszeli a csontot

sok száz katona egymásnak rontott

Lövészárok szélén kapaszkodik karja

visszahúzza ot a sötétség karma

vállat nyomja egy súlyos teher

több ezer bajtársa holtan hever

Nem látja már többé a szeretett hont

szeme elé a halál sürü hálót fon.

Lecsukodik lassan üveges szeme

átjárja testét a végzet hideg szele

Fejet hajtok előtted, dicsőség neked

ismeretlen katona ez a te neved