---

Kanyargos folyo menten Aprocska kis faluban

14 eves kislány acsorog a kapuban.

Derűs, vidám szombat, delet ütött az óra.

Húsvétra készülvén elindult az útra.

Meglátják a leanyt, éneket halljak

fondorlatos módon, a templomba csalják.

Megragadjak tobben, a padlóra dobják.

Torz kepű saktert elébe hozzak.

Az öreg zsido fia, figyel kíváncsian,

halk sikolyt hallva az ajtóhoz rohan.

Végignezitettüket a kulcslyukon at.

A rituális gyilkosság bosszúért kiállt.

Pengéje gorbe akárcsak az orra.

Kését a kislány torkába tolia.

Szelleme a testbol kiutat talál,

nyomasztó csendben lelket lop a halal

Lefejezett szépség, elnyeli a mélység

egy idegen hullát bámul, a Tiszaeszlári népség.

A meggyilkolt Eszter ruhája van rajta,

solymosiné megtort, remeg mindkét karja.

Dögevökként körbevették az ördögképú urak

hazugság és arany amit neki hoztak.

Ismerje fel a lányát, és gazdagon elmehet

az anyai szívet megvenni,felvásárolni nem lehet.

Rágalmak, vesztegetés beindult a gépezet

megvettek ők mindent, mindent amit lehetett.

A bíró öngyilkos lett, nem bírta már tovább.

Az első számú ügyész, agyonl◌̋tte magát.

Leterdelt az ország, a meregnek nincs ellenszere.

A bunosoket felmentettek, veget ert a század pere.

Az elvágott toroknak begyógyul a sebe,

feldereng elöttünk a gyilkosok neve:

Schwarz Salamon - halal!

Bauxbaum Adam - halal!

Braun Lipot - halal!

Wollner Hermann halal!

Scharf József - halál!

Junger Adolf - halal!

Braun Ábrahám - halál!

Lusztig Samuel - halal!

Weiszstein László - halál!

Taub Emmanuel - halal!

Salamon feni a kését,

érzi már a vérnek ízét.

Köd borul az imaházra,

készülnek a gyilkosságra.