---

Kezdetben semmi sem létezett. Sem tér, sem idő, sem valóság, sem jel, sem lét, se nemlét. Ebből keletkezett minden, ami látható és tapintható.

	Az első istenpár a tizenharmadik égben lakott, amelynek keletkezéséről senkinek nem sikerült semmit megtudnia.

	A sötétség Szele, a Lélek lebegett az ősiszap felett öröktől fogva.

	Legelőször ama helyen a Föld felett kiterjedt köd volt, és ott volt a Nagy Szellem és az eget megtartotta magának, midőn az Ég még nem volt megnevezve, s alant a föld sem viselt nevet. Sötétség volt a mélység felett, és Ők a vizek felett lebegtek mert kezdetben nem volt sem ég, sem föld, sem élők, sem holtak nem voltak még.

	Az alkotó és a romboló elemek is dermedt tétlenségben nyugodtak.

	Mígnem megparancsolták a víz felett lebegő párának, hogy emelkedjék a magasba, mert a Világéjszaka sötét szájának bömbölése hangzik a viharban s a mindent elborító, mozdulatlan tenger ölén fekszik. És az Ő ereje emelte a vizeket az Ég felé.

	Feje fölött vagyon az Ég, lábai lant pedig az Alvilág, mint tímár a bőrt, feszítette ki a földet színe előtt, a határtalan semmibe s nem mutatkozott senki ember fiának, pedig a „határtalan idő” már elmerült a sötétségben, amikor még nem volt homok, se tenger, és hideg habok sem mosták a földet, mert az még nem terült, se fölöttünk ég, nyílt varázsnyiladékban, fű nem feslett akkor még.

	A kezdet még nem kezdődött akkor, az idő még nem múlott és csak a ködöT ölelték magukba Ők, elveszve a térben; mindenütt jelen de mégis sehol, előrekészített gondolatból alkotva, szerelmes gerjedelemből lényük iránt, önmagukkal közösülve megszülték a Vágyat. A Vágy továbbá szülte magából és övéiből a szellemeket, a halandó lényeket, a lelkeket mind, a kiterjedt Földet és az Eget; alakította a Napot, ellenével a Holddal együtt, s a csillagokat, hogy nézzék harcukat melyeT arany és ezüst vértjükben vívnak, mint örökös ellenségek.

	Hatalmas fénnyé alakult át minden; érzékeny, szerető fényé fent, alant pedig szörnyű, szomorú sötétségé, benne bűzlő-iszappal, mely hánykolódott, mozgott és kimondhatatlanul füstölt. 	A fentiek közül némelyek közösülve egymás között nemzették és szülték a bolygókat, melyeket egyenletes pályájukra állítottak. Kiokádták a csillagok sokaságát, és meghatározták, hogy honnan mosolyogjanak az atomokra, melyek a vágy által vonzódni kezdtek egymáshoz.

	Némelyek hatalmas szelet bocsátottak a vizek fölé, hogy az előrekészített világosságban erősen szétfolyanak messze vidékig, helyet adva a bűzlő-iszapnak, hogy szigetekbe csoportosuljon – és befogadva a Szót, világot teremjen – melyeknek partjait egyaránt hideg, meleg és langyos habokkal öblítik s amelyek elválasztják a nagy vizeket a kicsiktől, az édeseket a sósaktól, mélyeket a sekélyektől.

	Némelyek közülük pedig áldott magjukat a szigetekre szórták, nagyokra kicsikre egyaránt, vagy a vizekbe, nagyokba kicsikbe, édesekbe sósakba, mélyekbe ugyanúgy mint a sekélyekbe, hogy azok is szüljönek.

	Némelyek csikorgó lángokat csapattak felfelé az iszap közül, perzselve a vizet maguk körül, kitolva a levegő-eget az űr és a felszín közé nagyon magasra, hogy ott lenyugodva boltozatként, lencséül szolgáljon a végtelenbe terülő időnek.

	Mások pedig megtermékenyítették a földet akaratukkal a Szó által, és az zöld füvet hajtott, ahol alkalmas talajt talált. Fák sarjadtak, melyek zamatos gyümölcsöket termettek belsejükben csírázó maggal, hogy az örök körforgásban sokasítsák magukat.

	Némelyek a természet lefelé törekvő elemeiből megformázták az állatokat. A madarakat a levegőben, a halakat a vízben, a egy- és többlábúakat, valamint a csúszómászókat a földön engedték szétszéledni, hogy melyik-melyik ösztöne szerint keresse meg a neki való helyet. És ők termékenyek voltak.

	Akkor pedig az Egy Szellem – az első Értelem mindegyik felett –, a lefelé törekvő elemektől azon nyomban felemelkedett a tiszta térségbe, mely keletkezett, így a természet lefelé törekvő elemei indítóok nélkül maradtak, mint puszta anyag. Majd a hatalmat adott a Fény daimonnak, hogy felismerje az ember-ideát, és megteremtse mandragóra gyökérből a porhüvelyt, amelybe újabb Értelmet és életed ad: a mindenek Névadóját, aki a csillagok sokaságából felismeri Sorsát, és mozgásukból meghatározza az időt, aki minden teremtmény felett Lelket, Értelmet és szabad akaratot kap.

(ENG)

In the beginning existed nothing. Neither space, neither time, neither reality, neither sign, neither existence, neither nothingness. Everything visible and touchable ones originated from this.

The first god-pair lived in the thirteenth sky, about which nobody managed to learn nothing.

The Wind of the darkness – the Soul floated from eternity above the primordial mud.

Firstly extensive fog was above the Earth on that place firstly, and the Great Spirit was there and kept the sky for himself when on high heaven was not named, and the earth beneath did not yet bare a name. There was darkness above the depth, and They floated above the waters, because there was not sky, neither land, neither living persons, neither dead ones.

The creator and the destructive elements lay in numb inactivity.

Until finally it was ordered for the haze floating above the water, that he should rise into the high, because the roar of World-night’s dark mouth sounds in the storm and lies on the lap of a everything covering slack sea. And His strength raised the waters towards the sky.

	Beyond His head was the sky, underneath his feet the lower world, like tanner the leather, stretched the land out in front of his sight ad infinitum, and He appeared for a no man's son, in turn the „boundless time” sank in the darkness when there was not sand yet neither sea, and cold yeast were not washing the land, it is yet not lied, neither sky abow, in an open magic glade, grass not flourish then yet.

	The beginning was not started yet then, the time did not go by yet and only the mist embraced They, lost in the space; everywhere present but yet nowhere, prepared from formed thoughts, from amorous lust for Their own being, they gave birth to the Desire having sexual intercourse with each other. The Desire begat from herself and hers furthermore the ghosts, the mortal beings, the souls all, the extensive Earth and the Sky; shaped the Sun, together with His foe the Moon, and originate the stars, to spectate how their fight in a gold and silver armour, like ancient enemies.

Everything was transformed into huge light; sore, loving light above, and below to terrible, sad darkness, with reeking-dross, which one unspeakably tossed, moved and smoked.

Some from the above ones have sexual intercourse between each other and born the planets, which were placed in their true ground. They disgorge a multitude of the stars, and defined that from where let them smile at the particles, which ones started feeling drawn towards each other by way of the desire.

Someones let a huge wind upon the waters, that in prepared light strongly flew faraway on earth, giving place the reeking-dross, to be grouped into islands – and hosting the Word, yield the earth – which coasts are washd with cold, warm and lukewarm yeast equally and the big waters are separated from the small ones, the sweets from the salty ones, deep ones from the shallow ones.

Some from among them scattered their blessed seeds onto the islands, onto big ones onto small ones equally, or into the waters, into big ones into small ones, into sweets into salty ones, into deep ones likewise than into the shallow ones, that they also labour.

Others had creaking flames hit upwards from among the mud, singeing the water around themselves, pushing the air-sky out between the space and the surface very much high, that calming down as a vault there serve as a lens to the endless time wich is spread in infinity.

Others fertilized the land with their will by the Word, and it drove green grass where he found suitable soil. Trees, which yielded succulent fruits with a seed germinating in their inside, that in the eternal circulation multiply themselves.

Some from them formed the animals from the nature elements who was drifting downwards. The birds in the air, the fish in the water, the animals with one or more legs together with the creeping insects were allowed to disperse on the land, that each one according to his instinct find his true place. And they were fertile.

Then and there the One Spirit – the first Sense above Them all –, rose up from the elements who was drifting downwards in to the clear area, which had accured, in this manner the natures downwards elements were left without a motive, than sheer substance. Then He gave a sway to Light-daimon and let him recognize the idea of a man, and let Him to create a clay from a root of the mandrake, into which the One Spirit gives a Sense and life: the everything name-giving, who from the multitude of the stars recognizes his Fate, and from their motion defines the time, who receives a soul, a sense and free will above all creatures.

by: Csula Emil