Állok a világegyetem szélén, Bele vetem magam az Ürességbe, Elhagyom a testem és egyé válok, A sötétanyaggal a kozmikus létbe. A Mindenséget látom, A szemeim nélkül, A tudatom tengerében, Az életem elrepül. Az atomjaim lelassulnak, Vissztérnek magányosan a kozmoszba.