Ahogy ülök a folyó végtelen partján, Nézem emlékeim megkopott képeit, Hallom utolsó pengetését a lantján, Már nemhallom soha a közelgő lépteit. Látom a virágokat a koporsóján, Színes ruhát öltött fel a halál, Megtöltjük könnyeinkkel a tengereket, És ő végre a csillagösvényen hazatalál.