Sétálok a fák között, eltűnnek a lábnyomaim, Körbe ölel a havas-köd, társam most a sötétség, Ha eltűnök nem találnak, elfagynak a poraim, A fogaim és a bánat lesz az örökség. A hópelyhek lesznek, a fejfámnak a takaró, Elhagyom ezt a rothadó Földet és hallod a sóhajom, Ahogy mérgezik a férgek az embert az szívfacsaró, Papok és politikusok csontjait lepje be a hóhalom.