Gárdonyi Géza: Ha meghalok Ne nézzetek rám borzalommal, ha meghalok: az a halott a koporsóban nem én vagyok. Csak hamu az, elomló televény. A láng eltünt. A láng, – az voltam én. Sorsomnak gyászán se könnyezetek, s ne mondja a pap: “Ime, porba hullt!” Sirassátok az árva gyermeket, s ne a rabot, aki megszabadult. S mikor a szónok a sirnál beszél, és végül kiált: “Hát Isten veled!” ne le a sírba integessen nékem, fölfelé nyujtson búcsuzó kezet!