Zuhanok,egyedül vagyok az Ürességben,Ó magány Könnyeim, úgy hullanak, mint az eső,viszhangoznak. Zuhanok, a tudaton át, a múltba, Emlékeim akár a füst elszáltak a széllel. Az idő múlása fokozza a fájdalmat, A múltam emléke kísérti a lényemet. A Lelkem szétszakadt, széttörött, szétrohadt, Az isteni gondviselés csak egy üres ígéret.