---

Ahogy nézem a lehulló faleveleket,

Akár a könnyeid a fakó arcodon,

Már nem tudom megtörölni a szemedet,

Nem kísérlek tovább a harcokon.

Az idő nem gyógyítja a kínjaid,

Többé nem érinthetem a lelkedet,

Szórd síromra a virágod szirmait,

Én most elmegyek ha Te engeded.

Én Voltam a Boldogságod,

Én Voltam a Várad,

Én Voltam az a kéz,

Amelyik fogta a vállad.

Az idő nem gyógyítja a kínjaid,

Többé nem érinthetem a lelkedet,

Szórd síromra a virágod szirmait,

Én most elmegyek ha Te engeded.

Ahogy nézem a lehulló faleveleket,

Már nincsenek könnyek az arcodon,

Beverted a koporsódba a szeget,

Találkozunk majd a lélek partodon.

Te leszel a Boldogságom,

Te leszel a váram,

Te leszel a kéz,

Amelyik fogja a vállam.

A Világ Végén.