Ahogy nézem a lehulló faleveleket,
Akár a könnyeid a fakó arcodon,
Már nem tudom megtörölni a szemedet,
Nem kísérlek tovább a harcokon.
Az idő nem gyógyítja a kínjaid,
Többé nem érinthetem a lelkedet,
Szórd síromra a virágod szirmait,
Én most elmegyek ha Te engeded.
Én Voltam a Boldogságod,
Én Voltam a Várad,
Én Voltam az a kéz,
Amelyik fogta a vállad.
Az idő nem gyógyítja a kínjaid,
Többé nem érinthetem a lelkedet,
Szórd síromra a virágod szirmait,
Én most elmegyek ha Te engeded.
Ahogy nézem a lehulló faleveleket,
Már nincsenek könnyek az arcodon,
Beverted a koporsódba a szeget,
Találkozunk majd a lélek partodon.
Te leszel a Boldogságom,
Te leszel a váram,
Te leszel a kéz,
Amelyik fogja a vállam.
A Világ Végén.