Rég elfeledett sötét kor szülötte Thonuzoba Az ősmagyarok halott földjén emelkedik Sírhantja Halálosztó kardjától rettegtek Az Úristen elvakult szolgái Nem fogta őt fegyver karma, Sem kard, sem nyíl Mert Holdfogyatkozás éjjelén jőve a világra Anyjának hetedik gyermekeként Utolsóként állt ellen az új hit fertőző szavának, S ő farkasként marcangolta Krisztus együgyű ám törekvő birkáit Hullahegyek jelölték az útját a véres Hunniában szerte A „Megváltó˝ legjobb katonái is elbuktak mind vele szemben És így a király tehetetlen volt Parancs majd kérő szava a zord sziklán át nem hatolt A víz, a tűz se bánthatta Ám a túlerővel szemben lassan mégis csak legyőzetett… A Birkák diadalmaskodtak A Farkas felett, De Thonuzoba szörnyű halálában sem kért Kegyelmet A Föld mélye lett Végső nyughelye Az Ég hullatta könnyeit a Szabadságért, Amely odalett örökre… István király! A keresztény Európa hitvány csatlósaként Az ősi pogány Érték megrontója lettél Légy!!! Örökre!!! Átkozott!!!