Valaha az igaz Élet tüze lángolt a lelkekben
De most izzik e a csillagporos Tejút
Csaba vezér seregének viharos vágtájától?!
Rég elhalt a szívekben a Turul kiáltása
És nem maradt más hátra
Csak a jelen sivár visszásága...
Szkítia öléből kalandra kélt
A nyughatatlan magyar nép
Hadak Urának bíbor palástja
Védelmezőn borult felé
Csillagok honából felharsant
A Turulmadár kiáltása
Hívó szavát követte
Hunok és magyarok áradata
A puszta fiai átszelték
Végtelen rónák mezejét
Így érték el Kárpátia
Zord hegyeinek rengetegét
Szárnyaló Lélek, izzó Vér
A Napkirály dicső harcot ígér
Pendülő acél, csillanó vért
Attila szelleme életre kél
A Táltos hangjában a Medve ereje
Csontok jóslatában az Ármány megjelen
Csodaszarvas táncában az új haza jele
Fenséges égbolton ragyog a Hősök Mezeje
A Felső Világban a világoló Arany Atya szeme
A Tetejetlen Fa törzsén kúszik a Sámán lelke
Csillagszekéren robogva
Csaba királyfi jő szellemhadával
Lódobogástól mennydörög
A Hadak Útja
Holdnővér nézi fátyolos orcával
Óh, ősi Hunnia elvesztél a Múltban!
Óh, szép Emese, utódaid elárulnak!
Csillagszekéren robogva
Csaba királyfi jő délceg hadával
Lódobogástól zeng
A Hadak Útja
Holdnővér csodálja orcáján mosollyal
Hajfonatát bontott hajnal ébredő tekintetében
Kopják, kardok, pajzsok, nyilak erdeje
A Szívben felágaskodik az Akarat
A félelem messzire száműzve
Föld-Tűz-Víz-Ég szellemerői
Nemere büszke sarjainak megsegítői
Tajtékzó folyók partján nászát üli a Halál
A szétzúzott testből a Lélek messzire száll...
Törékeny húsba vágó jéghideg fém
Életnedvre szomjazó meztelen kardél
Nyílvesszőfelhők vészterhes süvöltése
Hömpölygő vérpatakok átható bűze
Kiontott belekben szügyig gázolva
Rohan Lúdvérc kutyája őrülten csaholva
Envérükkel áztatták ősapáink e földet
S kardjukkal foglalták el az Arany Szegletet
Árpád vezér lett ura az országnak
S elnevezték a Hétmagyar hazájának
Regősök révülő énekei
Méltóképpen elmondhatják
Az ősmagyarok ködbe vesző
Vitézi életmódját...
